Van valami megmagyarázhatatlan, szentimentális boldogságérzet abban, hogy a szüret végén, minden bögrénkben és kosarunkban saját termés van. Eszünkbe jut régi reflex szerint, hogy jajj, nincs itthon bazsalikom, aztán széles mosollyal beugrik, hogy még/már a frissek itt vannak, a fűszerlevelek, kapor, petrezselyem, kakukkfű, majoranna.. pontosan egy lépésnyire a konyhától, egy 1 nm-es teraszon. Paradicsom (Belgian giant pink, Brandywine yellow, Rutgers, Russian black, Great white..) szárítva, olajban, befőttnek, pestonak és lecsónak eltéve. Körte (Conference) befőttnek, savanyúnak és dzsemnek. Savanyítva és paté-nak sárgarépa, pasztinák, petrezselyem, az olajban eltett dolgainkat saját chillykkel (Bolivian, Pasilla, Habanero, Jalapeno..) ízesítettük, belőlük lekvárt, szárítmányt olaj és ecetfűszert is készítettünk. Egyéb paprikáink (Pfeffer sweet, Corno rosso...) édes-ecetes-borókás lében úszkálnak, a "jappán" sütőtök (Uchiki) félretéve, vmint lekvárnak és ecet-babér lében tartósítva. A cukkini (Chiaro) savanyának eltéve, sárgadinnye (Hógolyó) papírba csomagolva, hűvös helyen. A nem szabadföldi növényeket összesen 4 (négy) nm-en, balkonkörülmények között termesztettük. A chillyket egy átlagos tejfölöspohárban neveltük fel, a gyökérféléknek és gyümölcsöknek összesen 30 nm területet biztosítunk. Ez már nem is kép, inkább hangulat, és hozzá zene szól: 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.