Tisztelettel köszöntök minden érdeklődőt, olvasót és kollégát,

rendhagyó bejegyzés ez, mivel arról szól, hogy ezen a felületen nem vagyunk aktívak. 😊 Ennek oka szinte pusztán technikai, az afrikai környezetben hosszú írások, képek közzététele rendkívül nehézkes tud lenni, és csak Facebook oldalunkat használjuk emiatt kommunikációra.

A "MonJardin! - Kert a konyhában" cím alatt dolgozunk elsősorban, emellett kisebb tematikus oldalaink is elérhetőek. "MonJardin - ECO" környezetvédelem, öko innováció, ökológia és kulturális antropológiai kérdésekkel foglalkozik,a "MonJardin - Chic" természet alapú, főleg afrikai divat és kiegészítő dolgokból ad ízelítőt, a "MonJardin - ARK&City" városi művészettel és építészettel kapcsolatos cikkeket, képeket oszt meg.

tisztelettel, a szerkesztők

Az erdészek ősöreg fáival szegélyezett csendje miatt, az erdőt nem véletlenül nevezik a természet katedrálisának . Mindenkiben kivált valami ősi, megfoghatatlan tiszteletet, félelmet a néha mindent elborító összefüggő lombok koronája. Az erdő legelső élelemforrása volt őseinknek, már a történelem kezdeteitől az erdei életközösség, és a fák védelemmel és táplálékkal látták el távoli üknagyinkat.

A fenyvesek szinte teljesen zárt koronaszintje, a fenyveserdők félhomálya elődeink vallásos képzeletét sem véletlenül ragadhatta meg. A Föld északi féltekén, az ún. eurázsiai–boreális zónákban uralkodó növényzetet, – elsősorban a jegenye és egyéb fenyő - féléket – már az ősi kelta, germán és nomád, félnomád természeti vallások követői szent fákként tisztelték. Ezt a tiszteletet, a természet közelségének valamilyen misztikus élményét minden évben újra megtaláljuk a szobában feldíszített karácsonyfák ünnepén.

A nyitvatermők a növények országának régi képviselői, igazi virágzatuk nincs, nagy részük az ősi klíma örökségét hordozva nem lombhullató hanem örökzöld faj. Legismertebb képviselőik a fenyőfélék. A nyitvatermés mellett másik különlegességük, hogy nem rendelkeznek valódi teljes gyökérzettel, a maradéktalan tápanyagfelvételhez simbionta gombafajra van szükségük. A gombuszok nélkül - a túl apró földlabdával vásárolt, vagy az átültetéskor elpusztult (kiszáradt) gombaspórák hiányában - fenyőnk sorsa, sajnos megpecsételődik.

Illóolajuk nagyon jellegzetes, orvoslásban tüdő és légzőszervi problémák kezelésére használják, ezer és egy légfrissítő próbálja felidézni a hulló fenyőtű illatát. Az olaj egyébként enyhe antiszeptikus hatással is bír, a skandináv országokban szappanná főzve ez az általánosan elterjedt tisztítószer. Az alaszkai aranyásók – tegyük hozzá, nem jókedvükben - skorbut ellen és emésztőszervi fertőtlenítésre fenyőfélék gallyaiból levest főztek.

A tűlevél és a gyantás felépítés nem csak az északi nagy hidegek, hanem a szélsőségesen száraz klimatikus viszonyok elviselésére is alkalmassá teszik a fajtacsoportot. Új - Kaledóniában egy egész szigetet borítanak kizárólag fenyőfélék (Araucaria columnaris), a sziget neve nem meglepően Isle d' Pines (Fenyősziget).

A Kanári-szigeteken is megtaláljuk őket, főleg a magasabb területeken (Pinus canariensis). Helyi érdekesség, hogy ezek a fák aktívan hozzájárulnak a sziget jó vízháztartásához. Az apró leveleken kicsapódó víz a törzsön végigfutva a talajba jut, egyes mérések szerint egyetlen fa akár 1500 liter folyadék visszapótlását is elősegítheti! Ismerőseink a horvát tengerpartok fenyvesei, az ezeken a fenyőfákon (Pinus maritima) élő kabócák éneke mindenkinek ismerős lehet.  Elsősorban mégis az északi, skandináv tájhoz kötjük őket.

Gazdaságilag a vörösfenyő (Laryx) fajok a kiemelten fontosak. Különlegességük, hogy néhány éves koruk után lombhullatóvá válnak, de „gyermekkori” örökzöld állapotuk egy örökké lombos őst feltételez. Fő építészeti fánk is ez volt a cédrus mellett, már a történelem kezdeteitől. Az Altaj vidékén 2500 éves leletek is fellelhetőek, a Dunában máig felismerhető egy Traianus császár idejéből származó fenyőhíd maradványa. A beltéri kerékpár körpályák borítása is hagyományosan ebből a kiváló fából készül. A Kreml és a Vaszilij Blazsennij székesegyház szerkezete is vörösfenyő fájából áll össze. Gyantás, merev fájuk miatt minden egyéb fenyőféléket is előszeretettel alkalmaznak építési anyagként, pl. Salamon temploma a leírások alapján javarészt cédrusból és ciprusfából épült.

A tajgaövezet erdőállományát Pinus, Picea, és Abies (~Répa, Luc, Jegenye, – fenyő) nemzetségek alkotják. A meszes talajt kiválóan toleráló feketefenyő (Pinus nigra) biztosan ismerős, a legkülönfélébb fásítási, talajkötési megoldásokra, valamint parkokban használják hazánkban. A szennyezett levegőt is jól viseli, mostanában karácsonyfaként is találkozhatunk vele, mivel levele kiszáradás után egyáltalán nem pereg le. A díszfának ültetett selyemfenyő is ebbe a nemzetségbe tartozik.

A hosszútűs fajokról szüretelik a mediterrán, olasz, ázsia, arab és az orosz konyha jellemző kiegészítő fűszerét , édességét is, a nálunk valamiért borzalom drága fenyőmagot, és közel 20 faj alkalmas arra, hogy termését szüreteljék. A magot pörkölve vagy nyersen, levesek és alkoholok ízesítésére használják, sörök és égetett szeszek ízesítőjeként is ismert. A különféle pesto-k, arab édességek (baklawa) alapanyaga is a toboz magja, sötétre pörkölve Mexikóban snack és kávészerű ital készül belőle. Az erdeifenyő (Pinus silvestris) szintén fontos gazdasági növény, a terpentin, fenyőbalzsam, fenyőolaj, ecet, hegedűgyanta, cipőfény, betűfesték kinyerésére használják. Változatos fa és bútoripari felhasználása miatt nagyüzemi méretekben ezzel folyik a gazdálkodás.

A lucfenyő a legelterjedtebb karácsonyfenyő, az észak-amerikai változata (Picea pungens G.) az ezüstnek ismert színtípus. A luc faipari felhasználásához tartozik, hogy ez a fa fontos kultúrtörténeti jelentőséggel is bír, ugyanis fájából készülnek a legkiválóbb hangszerek. Tömörsége és egyenletes növekedése miatt a hangszerszámok rezonánstestéhez ez a legalkalmasabb.  Stradivari, Amati, Guarnieri szakértelme abban rejlett, hogy kiválóan ismerték az erdőt, saját kezűleg választották ki a gyártásra legalkalmasabb 100- 120 éves egyedeket.

A luc , az erdei és a vörösfenyő mellett a legnagyobb „karriert” a jegenyefenyő (Abies alba) futotta be. Ő az, akit valóban egyfajta mai értelemben vett „karácsonyfaként” használtak már 2000 évvel ezelőtt. Európa majdnem minden részén találunk vallási, hitvilági vagy misztikus legendát, hagyományt, amely e fenséges, pompás fához kapcsolódik: Artemisz és Poszeidon szent fája, Dionüszosz és Ozirisz is jegenyefenyő alatt született, a kelta ősvallásban a druidák istennőjének jelképe.         Friss rügyeiből Skóciában még manapság is a Scots nevú sört főzik. (az íze keserű, gyakorlatilag ihatatlan :) )

A legelegánsabb Nordmann fenyőnek viszont semmi köze a romantikus viking tájakhoz, nevét -  finn származású - felfedezőjéről kapta. De minden ismerős lehet valahonnan, hiszen pl. az ősi pogány-germán hagyomány szerint a téli napfordulón a fenyő alatt egy gyermek születik, aki a Nap-ra hasonlít, és elhozza a fényt. A napfordulóünnepet a germánok hatalmas fenyő-máglyával ünnepelték, ennek a szokásnak a megszelídült továbbélése lett a ma már szobáinkban álló, csillogóra feldíszített fenyő.

/A cikk az Ismertség Magazin számára az AGRI – MonJardin! projekt keretében készült/

Az október végi, november eleji ünnepsornak - többek között - egy (finoman szólva) jóval huncfutabb, mezőgazdasági vonatkozású római hagyomány is az alapja, ez pedig a Pōmōna /alma/ ünnep (kb. okt. vége), amellyel a betakarítások végét, az éves munkák befejezését ünnepelték a korban szokásos módon :). A Hallows-eve, Mindenszentek, Halottak napja ünepek az évszázadok folyamán kultúrkörönként szétváltak, a kelta Samhai - Holtak-ünnepe (kb. nov. eleje) az angolszász kultúrkörben a Halloween alapja lett, a római Feralia -Lelkek tisztelete és Pōmōna napokat néhány szokásukat megtartva az óvilági keresztény egyházak integrálták saját szokásrendjükbe. Az angolszász töklámpást - valószínűleg - a voodoo vallásból vették át, eredetileg kivájt marharépa világított. A sírok díszítése germán és római (Parentalia) hagyományból került szokásaink közé.

A helyzet persze jóval (sokkal) bonyolultabb, mivel pl. az alma nálunk nem, míg az angolszászoknál fontos kelléke az ünnepségeknek, a kelták ünnepét a katolikusok kezdték ünnepelni, először a naptárban nem szereplő szentek tiszteletére, amit a bizánci kereszténység ötlete adott... szóval, nem egyszerű :) Az ünnepek időpontja egyébként többször "mozgott" a naptárban, február és november eleje között, a hasonló rítusokat kívánták néhány alkalommal így rendezni.

A kereszténység  - okosan - a pogány ünnepeket ugyan nyilván nem tartotta, de igyekeztek időpont, vagy hasonló rítus alapján a pogány szokásrendet átvenni. Ezek a kultúrtörténeti összeolvadások néhol külön vallássá fejlődtek a pogány és a keresztény elemeket is megtartva, van olyan dél-amerikai állam, ahol ilyen keverék szinte államvallásként funkcionál.

Érdekesség, hogy a szélsőséges fülöp-szigeteki keresztények egészen vad halottak napját tartanak, egy hasonló időpontban tartott indonéz  ősvallásban pedig egészen addig elmennek, hogy kiássák, és asztalhoz ültetik háromévente elhunyt szeretteiket. (a sajátos klíma és talaj, az adott törzs élőhelyén mumifikál).

A karácsony is hasonló kavarcból jött össze egyébként, a napéj-egyenlőség ünnepét, római ünnepeket, a germán jegenyefenyő tüzeket ismerhetjük fel benne.

Káposzta-szezont a fazonnal

Egyes nemesített növényeink fajonkénti bemutatását ígértem a „Mindennapi....I.” bejegyzésemben, aztán írva az anyagot megint könyvet kezdtem kerekíteni csak pl. a búzáról, úgyhogy taktikát váltottam. Pon' illeszkedik az 1 éves FB oldalunkon indult visszatekintőnkbe, hogy még tavaly született egy (ölég száraz) cikk, amit kicsit kisminkeltem, és így a káposztaféléket remekül és bővebben be lehet mutatni véle.

Magyarán, most kicsit hosszabb írást szentelünk csak ennek növénynek, a többit meg majd meglátjuk. A búzáról, citromokról, burgonyáról, tökfélékről, valamint az alig változott gyökér és félvad zöldségekről és kialakulásukról mindenképpen írni szeretnék valami szösszenetet majd,

Na de:

A különböző levél, „fejes” és gumós zöldségfélék (~ Brassica, Amaranth, Chenopodium..stb) százféle változatban szereplői a világ minden táján a napi táplálkozásnak, ősi alakjaik legtöbbször csak néhány levelet fejlesztő észrevehetetlenek, van, amelyik mára már csak fűszer, van ami tea lett, de a Brassica-félék különösen szép kárriert futottak be, ami nem csoda, mivel a felhasználásukról tanúskodó leletek már a 5000 - 7000 évvel ezelőttről is előkerültek.

Káposztáéknál és a felhasználásban azonos egyéb növénykéknél a szelektálással, nemesítéssel kialakított „domesztikált” fajtákat jellemzően három fő termés és felhasználástípusra válogatták:

• Mag: mint magolaj, liszt vagy olajos mag -és örlemény (mustárok, libatopfélék, amaranthusok (paraj-fajták), repcék).
• Levélzöldség: földfelszíni levél, szár és módosult virágzat (spenót, és spenót jellegű apró-levél zöldek, libatop-félék és amaranthusok, káposzta és salátafélék, levélcéklák, mángoldok).
• Gyökér: módosult gyökér/gumó, egyes esetekben ez olyan jól sikerült, hogy a lombozat is még kiválóan felhasználható (retek, cékla és mángold fajták, káposztafélék).

A káposztafélék (Brassicacae) egyik őse egy jelentéktelennek látszó vadnövény a Vadkáposzta, illetve a ma ismert féleségeket már bizonyítottan három közeli rokon fajta kereszteződésével kaptuk meg. ( ez az ún. Brassica-háromszög )                                                     

A háromszögben szereplő fajták mindegyikének génállománya azonosítható. A Búzafélék, az amerika Tökök, valamint a Burgonyák és Citrusok is hasonló ún. poliploid hibridizáción mentek keresztül. Ez valami olyasmi, mintha két növényt „összekevernénk”, egymásba „nyomnánk”, tehát mindkét(három) alapfaj-génje megtalálható a kapott új fajban.

Ezek után érthetőbb, hogy jelenleg alfajok nélkül legalább 50 egymásra néha már alig hasonlító változatot lelhetünk fel piacainkon, amelyek mindegyike ezekből az alapokból származik.

A német és olasz konyha levél és gumóváltozatok egészen széles körét ismeri, míg nálunk a fejeskáposzták, brokkoli, kelbimbó, karfiol, karalábé, kelkáposzta illetve a kicsit távolabbi rokon mustár, torma, zsázsa és repce valamint kínai kel és rokonai, mizunák, tatsoi, bok és pak-choi-ok kerülnek konyhai vagy ipari feldolgozásra. Egyes színes fajták levelük vagy virágzatuk miatt ehető kerti díszként is szolgálnak.

Mifelénk a színes, a gumós termésváltozatok, a különböző szeldelt levélalakú típusok, az akár a spárgát helyettesítő rostos levélnyelű fajták, illetve az alig ismert torzsakáposzta felhasználása még újdonságot jelent. 

Mindegyik, de a brokkoli és a kelbimbó biztosan funkcionális élelmiszer is, mivel „indol” vegyületeket  (3,3'-Diindolylmethan), a színesek pedig különböző töménységben antociánt tartalmaznak. Ezek rendkívül erős anti-karcinogén és antioxidáns hatásúak. Új (nem genetikai) nemesítés, hogy ezeket az extra jó tulajdonságokat már egy brokkoli, kelbimbó és leveles-kel fajtába sikerült bevinni, vetőmagjuk a piacokon mint „szuperkáposzta” kapható.

Német nyelvterület konyháiban mindenhol fellelhetőek a rendkívül igénytelenül termeszthető, szinte minden ismert feldolgozási módban kínált, pompás ízű Brassica gumónövények: a tarló, kerek vagy vajrépa változatok. ( Schiller kedvence is a párolt kerekrépa volt) Nyersen a retek helyettesítésére használhatóak, ízük enyhe mustárolaj tartalmuk miatt kellemesen, nem bántóan csípős. A karalábéval megegyezően levesnek, levesbetétnek használhatóak, egyes fajtáik leveléből spenótra emlékeztető kicsit „növényesebb” ízű, jól fűszerezhető főzelék készül.

Nálunk egyedül Zala megyében maradt fent a tarlórépa termesztési hagyománya, pedig a II. világháborúig napi közétkeztetési cikknek számított itthon is. Az elmúlt évekig csak erdészeti kultúrákban, szarvas és őztakarmányként maradt meg. (megjegyz.: sok napi termesztésű zöldségnövényünkből létezik emberi fogyasztásra teljesen alkalmas, de takarmánynak termesztett változat). Magyar tájfajta is található belőle "Horpácsi lila" művésznéven. Ritkán ugyan, de már elérhető vetőmagpolcainkon az ugyancsak igénytelenül termeszthető, mégis jó hozamú, és rendkívül egészséges levélzöldség a leveles-kel és annak lila színű változata. Rakott zöldségként vagy főzeléknek, savanyúságnak, krémlevesnek, göngyölve-töltve is felhasználható, a lila káposztát is helyettesítheti, sőt színanyagai annál intenzívebbek.

Örvendetesen rengeteg magyar táj és nemesített fajtaváltozat alakult ki itthon, főleg a fejes és kel-káposzta típusokból. Ilyenek a Hajdúsági, Pallagi gömbölyű, Vecsési gömbölyű, Szentesi lapos, Pallagi lapos, Vecsési fehér lapított, Szentesi korai, Mohácsi áttelelő, amelyek egy része a Braunschweiger német fajtából eredeztethetőek.

Általában minden fajtájában igénytelen növényről van szó, kiskertben, balkonon is simán termeszthető, időben széthúzott ültetéssel egész évben egy-egy fajta levelét-virágát vagy fejét tehetjük asztalunkra, -18 fokot és áttelelést elviselő változatok is vannak, sőt, egyes típusainak gyökerét ha a földben hagyjuk, a fej-betakarítás után új, zsenge leveleket indítanak, ami a kétszeri szüretet is lehetővé teszi!

A cikk eredetije az Ismertség Magazin számára készült, az MJ! hajnalán.

 ő a táj

szőlő a levél I.

 A kút. Monjardinnak - a véletlenek összjátéka folytán - ez a sajátja (és nem csak dísz)

                                                                      mit rejt a ház I.

  mit rejt a ház II. (sajnos nem motor, hanem kisgép '79)

szőlő a levél II.

szőlő a kert a sor

Kukorica és nagypapija a Teosinte

Ahhoz, hogy kertészetről egyáltalán beszélünk most és itt és bárhol, ez kellett legelőször és nem más: A megfelelő növények kiválogatása. A téma ma már hatalmas, ide tartozik minden ami nemesítés, GMO, szaporodás, hozam, munkaigény, szaporíthatóság, termeszthetőség, stressztűrés és tsai.

De itt játszik az is, hogy egyes fajok vagy fajták miért szorultak háttérbe az évezredek folyamán a termesztésben. Hogy jobban megértsük mindezt, térjünk vissza a kályhához. De még csak nem is kályha, nem is tábortűz, csak a villámcsapás maradék hője: Képzeljük bele magunkat a még a természetből önellátó gyűjtögető üknagyink idejébe. Mi az, amit szeretnénk? Biztos termés, kevesebb meló, nem akarunk mászkálni naphosszat három bogyó és két gyökér után, sőt, legyen együtt, nagy tömegben a kedvelt növény, és ne rágja le senki más, meraza'enyém (legyen lehetőségem vele tömegtermesztésre, rezisztens legyen.. )

                                                                                             Ők  Panniék

Ha nem így teszünk, éhezünk, feldobja a pacskert az egész pereputtyom, vagy a keresgélésen kívül másra nem marad idő vagy energia. Mivel ükanyánknál (nevezzük Panninak) nem bizonyítható, hogy tudta volna mi az a plazmid vektor, vagy poliploid nemesítés, ezért gyanítható, hogy válogatásos szelekciót végzett.
A kiválogatási, nemesítési elvek technikától és technológiától függetlenül gyakorlatilag semmit sem változtak az évezredek során, minden növényt (de dísznövényt, ipari növényt, (haszon)állatot ) az igényeinknek és lehetőségeinknek megfelelő kedvezőbb formában szeretnénk látni. A jelenleg is biztos érvényes válogatási és nemesítési elvek tehát tényleg a következőek: biztos hozam, minél nagyobb hozam, stressztűrés (aszály, kártevő..), beltartalom (cukortartalom, szem/gyümölcsnagyság..), feldolgozhatóság, (magozhatóság, feltörhetőség..) szállítható/eltarthatóság. A kérdés most is és akkor is tehát az volt: „S mi tessék rajta?” (méginkább)

/Szakmai olvasóimnak előre szólok, hogy az egyes szakmai leírások és definíciók a vázlatos érthetőséget fogják inkább szolgálni, kis utánaolvasással várhatóan az érdeklődők megfelelő irányú tudásra tehetnek majd ezek alapján szert. /

Génrepülés

Jelenleg 2500-10.000 ehető növényt (fajt) fogyasztunk, ezek nemesített változatai (fajták) száma végtelen. Paradicsomból több mint 400, almából, szilvából, paprikából, tök és dinnyefélékből is 50 és 1000 között van a fajták száma. Csak az elmúlt 30-50 évben, közel 2000 új fajtát regisztráltak, az autoszelekció pedig követhetetlen.

Fajtakialakulásnál, alakításnál nem megyünk nagyon mélyebbre, de néhány alapfogalom:

Az ismert nemzedéknél jobb tulajdonságú utódokat a következő-képpeken érhetünk el:

• Szelekció: Adott termesztett vagy fellelt növények közül kiválogatjuk a nekünk kedvező színű, ízű, formájú, nagyságú stb. egyedeket, és csak ezeket szaporítjuk tovább, addig, amíg egy kiválóbb, elvárt és stabil fajtát nem kapunk. Így stabil(izált) fajtákat nyerünk, amelyek magját elvetve mindig a nekünk kedvező termés és növény fejlődik (utántermeszthető). A változtathatóság közel véges, mert télen termő szilvát, vagy tövenként tonnaszám termő paprikát nem ismerünk. A kiválogathatóság alapja, hogy (Darwin óta :)) minden élőlény kismértékben változékony, és környezetéhez idomulni képes.

• Keresztezés: Fajtákat vagy közeli rokon fajokat keresztezünk a jobb nemzedéktulajdonságok reményében

• Hibridizáció: Két ismert faj/tát ( A01 x A02) keresztezünk, mert tudjuk, hogy az így kapott F1 jelű nemzedékből származó vetőmag (A12) termésének tulajdonságai jobbak/kedvezőbbek a szülőkénél. (sok bóti vetőmagon is láthatjuk az F1 jelölést, ez egy teljesen megszokott, bevett nemesítési eljárás) F1 viszont nem stabil, mert ennek termésmagját újravetve az F2-ben már nem az anyai/apa, vagy nagyanyai/nagyapai kedvező tulajdonságokat kapjuk, hanem valami katyvaszt. Itt a többes és változatos alanyok miatt, valamennyire kitoljuk a szelekciós és keresztezéses nemesíthetőség határait. Szárazságtűrés, munkaigény, speciális szín és alakváltozat, magnélküli változat stb.

Sárgarépa, még mint gaz

Éles határvonal a módszerek közé sokszor nem húzható, egyes fajtakialakítás különböző fázisaiban van, hogy mindegyik módszer alkalmazásra kerül.

Fontos „alfogalmak”:

- Tájfajta: automatikus, vagy kisráhatású szelekciós munkával adott tájegységre, mikrokörnyezetre legjobban idomuló fajtakiválás. Általában szedem-magotnyerek-visszavetem-szedem-magotnyerek folyamat végén egy, a mikroklímához és talajhoz adaptálódott gyümölcs/zöldség/gabona/(nyúl/ló) stb. jön létre. (Magyar tájfajták tömegei: Cecei paprika, Nagydobosi sütőtök, szilvák, céklák, gabonák, hagymafélék..)

- Természetes hibridizáció: Egymás közötti szaporodásra képes fajokból új faj/ fajta alakul ki (Káposztafélék, Citrusok...)

- Mesterséges hibridizáció: Egymás között szaporodni képes, vagy nehezen képes fajokból új fajt alakítunk ki (Dinnyék, Szőlő, Uborkák, Paradicsomok, Paprikák, Dísznövények, Ipari növények..)

- ~ Összenyomás: Természetben is előforduló folyamat, (autopoliploid génszerkezet) két fajta növény teljes génstruktúrája önállóan megtalálható az új nemzedékben. (hosszú időtávon a természetben a faj „normál” diploid génstrukturájúnak tekinthető) (Gabonaféléink, Káposzták..)

- Mutáció: Mesterséges vagy természetes eredetű, új vagy részleges de alapvető változás a növény szerkezetében. Mesterségesen lehet kémiai, vagy fizikai (röntgen, ionizációs sugárzás...) (Szilvafélék, Körték..)

- Géntechnológia: Mesterséges idegengén-bevitel a növénybe (Szója, Rizs, Burgonya, Kukorica..)

Kenyérbúza, Bakszakáll

A főleg nagytömegben, vagy nagyon régóta termesztett növényeinknél szinte mindegyik módszerre van példa. Lehet szeretni vagy nemszeretni, de az amerikai származású tökfélék szinte mindegyike, a tömeges gabonáink mindegyike, a citrusfélék kivétel nélkül, a szilva, alma, körte barackféléink, paradicsomaink, paprikáink jó része átesett (akár auto, akár mesterséges) valamilyen változáson. Örvendetes, hogy kismértékben, de az ősi fajták is termesztésben maradtak, hozzáteszem, mi különösen kedveljük őket, amelyik még most is értelmesen használható, vetőmagját is ajánlani szoktuk.

                                                        Minden Káposzták Elődje

Egészségmorálökofilozófálni elkezdhetünk, de ahhoz, hogy jelenlegi fogyasztásunkat kielégítsük, az ősi
paradicsomfélék, a malomkővel együtt őrlődő, ezért poros lisztet adó búzaős Alakor, a nehezen feldolgozható Köles, a nevetséges magokat hozó kukoricaős Teosinte, a szilvaős Kökény nem lenne képes ellátni eredeti formájában az emberiséget, vagy őrületes földnagyságokon kellene termelnünk élelmiszert az ellátáshoz. (a „mérekkora a fogyasztás akkor,he?” kérdésre talán egy másik cikkünkben térünk ki.) Ezzel azt is megválaszoltuk vázlatosan, hogy miért maradnak egyes fajok és fajták termesztésben, azon kívül, hogy előfordul, egyszerűen elfelejtik őket (Tarlórépa, Feketegyökér, Mángold, Csicsóka, Ligetszépegyökér, Bakszakáll... igaz, ezek egy részénél az ismert helyettesítő növényekkel összevethető hozamprobléma is akad) de javarészt racionális oka van a faj és fajtaváltásnak, ami borzasztóan egyszerű: Jobban megéri termelni, rezisztensebb, egy hektárról többet hoz, biztosabb a termés, nem fagy el, nem kell öntözni annyit, a gastrokultúra része, míg a másik nem, és így tovább. Nem tévedés, a cikk elején, és a végén ezeket a szempontokat többször is elmondtam, nem véletlenül. Egyrészt, a még használható ősi(forma) fajtákat és tájfajtákat igenis kérjük, keressük vetőmagok között, termésüket piacon, boltban áruházban, másrészt, mielőtt hatalmas ívvel és szívvel bármelyik nemesítési módszert bírálnánk, gondoljunk bele, hogy a fajtakialakításra bizony a nemesítőnek jó oka van, igényt elégít ki, kártevőt próbál kiküszöbölni, biztos termést szeretne, mindezt miért? Hogy nekünk, a fogyasztónak mindig, sokszor, olcsón és biztosan, megfelelő minőségben és megszokott formában az asztalára kerüljenek a bármiféle termékek. Sorozatunk következő részében egyes zöldség, gabona és gyümölcsfajokra lebontva megnézzük, milyen ősi, eredeti és milyen nemesített változatok léteznek, akár alig ismert, elfeledett vagy mindennapi növényféleségeink között. Addig is, ha a vasárnapi leveshez répát vagy káposztát veszünk, jussanak eszünkbe a fentebb kitett képek, és széles mosollyal adjunk hálát Panninak, hogy mindig a legjobb, legremekebb termés magjait vetette vissza kis őserdei birtokán!

Van valami megmagyarázhatatlan, szentimentális boldogságérzet abban, hogy a szüret végén, minden bögrénkben és kosarunkban saját termés van. Eszünkbe jut régi reflex szerint, hogy jajj, nincs itthon bazsalikom, aztán széles mosollyal beugrik, hogy még/már a frissek itt vannak, a fűszerlevelek, kapor, petrezselyem, kakukkfű, majoranna.. pontosan egy lépésnyire a konyhától, egy 1 nm-es teraszon. Paradicsom (Belgian giant pink, Brandywine yellow, Rutgers, Russian black, Great white..) szárítva, olajban, befőttnek, pestonak és lecsónak eltéve. Körte (Conference) befőttnek, savanyúnak és dzsemnek. Savanyítva és paté-nak sárgarépa, pasztinák, petrezselyem, az olajban eltett dolgainkat saját chillykkel (Bolivian, Pasilla, Habanero, Jalapeno..) ízesítettük, belőlük lekvárt, szárítmányt olaj és ecetfűszert is készítettünk. Egyéb paprikáink (Pfeffer sweet, Corno rosso...) édes-ecetes-borókás lében úszkálnak, a "jappán" sütőtök (Uchiki) félretéve, vmint lekvárnak és ecet-babér lében tartósítva. A cukkini (Chiaro) savanyának eltéve, sárgadinnye (Hógolyó) papírba csomagolva, hűvös helyen. A nem szabadföldi növényeket összesen 4 (négy) nm-en, balkonkörülmények között termesztettük. A chillyket egy átlagos tejfölöspohárban neveltük fel, a gyökérféléknek és gyümölcsöknek összesen 30 nm területet biztosítunk. Ez már nem is kép, inkább hangulat, és hozzá zene szól: 

Minden aratások alfája és omegája Te, szent vetőanyag! Te, aki minden tengeren átkelsz... Na jó, nem majomkodunk, a vetőmag komolyan alapvető fontosságú.     A nemesítésről is szóló sorozatunk második részében, hétvégén részletesen kitérek rá, hogy miért és hogyan történik a fajtaszelekció, de a lényeg, hogy egyes fajtákat türelmes melóval a lehetőségekhez lehet „igazítani” (határokon belül persze). Nincs jó földem, nincs elég víz, nincs munka vagy szaktudás, mind mind egy korlátozó tényező. Sok termést akarok, vagy nem tudok ránézni, de virítson a saláta, épp' csak fűszernek kell ez-az az ablakból, már majd' mindenre van fajta, vagy fajtasor. És még valami, főleg chillynél, paprikáknál fontos, de ha ízminőségre, extramikro termesztésre vagy vegyszermentes termelésre koncentrálok bármelybármely fajtánál elengedhetetlen: Fajtatiszta, fajtaazonos kiváló minőségű, és nem kiskerti termésből vissszanyert, szétkereszteződött, „jóleszaz” vetőmagot vegyünk és használjunk. Ez visszanyeréssel „szaporított” tájfajtákra is igaz. Megbízható forrásból legyen a cucc. Az MJ! első éve már bizonyította, hogy kis odafigyeléssel az ajánlott fajtáink mindegyike majdnem teljesen kezdő kertészeknél is működött, - valakinél az elvártat jóval meghaladó módon. Ennek okát javarészt a kiváló vetőanyagban látjuk. (Az, hogy Holddal Alvó mannastyle, akinél északi ablakban májusban elkezd teremni a bejógázott paprika, azé' az rejtély. :) ) Az is kiderült, - és innen üzenem, hogy ez ne szegje kedvét senkinek – valami egyszerűen nem működik. Hiába kiskerti, magyar fajta, elméletileg igénytelen „fehér” paprikát adtunk a Lecsós kert-nek, adott mikro, sőt mezzo klímában, az elmúlt 150 év legszárazabb nyarán nem volt tökéletes              ( pl.vadjutka-garden paprikák) Máshol, ugyancsak kezdő kertésznél egyes chillyk, spanyol és olasz édesebb fajták viszont nőttek mint a gomba. (pl. Világevő chilly-k )

Az első év teljesen ismeretlen termesztési helyen egyébként,               - éttermek ehető zöldségdíszkert építésénél, vagy közösségi kerteknél - a „belövésről” is szól, ami klímához igazított faj és fajtaválasztást (is) jelent. Az üvegházban előnevelt növényt ugyan sokszor szeretjük, főleg ha könnyű sikert akarunk, de egyrészt kb. 10x annyiba kerül, mint a vetőmag, másrészt, az „eredeti” magról vetéses termesztést még jobban modellezte, modellezi hogyan, miként, milyen kockázatokkal jár egy kiskerti termelés.

Az év során nagy örömünkre, rengeteg pozitív vissza(igazolást)-jelzést kaptunk! Képek tömegei érkeztek, egyet-egyet feltettem már közben az MJ! fáccséra, akiét kihagytam, már most és mindig meaculpa. Volt, hogy nem tudtam hova kapjak, annyi szép cékla vagy paradicsom érkezett. Ja, megjegyzem a saját kertészetünkben a vetőanyag kontrollvetéseknél is pont a fajtaajánlás miatt nem, vagy nem nagyon hivatalos-kertészeztünk. A vásárlói körülményeket próbáltuk modellezni, mi ragga'-style termesztésnek hívtuk a dolgot. :) ( persze, pl. mikroedényes, kisterület-nagyhozam, és kései vetéses kísérletekkel kombináltuk a mintakertünket )

És most jöjjön, mi lesz MJ! vetőmagból, olvasói, partneri képekből válogatva (kertek+ termések):

A következő mondatot mindenki leírja szépen ötvenszer a kis kockás gyakorlófüzetébe. Igen, te is ott hátul, hiába magyarázol! 

„ A mezőgazdaság, élelemtermelés szitua...” Hé, büdös kölke, mustármaggal köpköd! Adjad csak ide, na, Fekete mustár (Brassica nigra), honnan szerezted, mondjad meg szépen, na majd adok én neked! Szóval. Visszatérve a valóság talajára, egy bazi nagy közhellyel kezdem: „A mezőgazdaság, élelemtermelés szituatív és relatív dolog.” Pont, ad definem, ceterum censeo és minden ide tartozó egyébségek. Azért tartom fontosnak ezt máris le és kiszögezni, mert most, hogy a táplálkozás és csatolt részei kezdenek nagy hájpok lenni, rengeteg tévhittel és félelemmel találkozunk a különleges (és akár normál) élelmiszernövények és termelésük bemutatása során. Sokszor megállt a vetőmag zuhanás közben, akkora szamárságokat mondanak teljes mellszélességgel és meggyőzhetetlenül növénybeltartalmakról, új termelési eljárásokról, és újonnan előkerült növénykékről, az érv pedig, hogy a Manci aszonta, a pistimeghüje... aztán, máris kész a zűrzavar. A vitriolos (jó, legyen rézgálicos akkó') hangnem, - a későbbiekben remélem ez egyre világosabb lesz mindenkinek -, azért indokolt, mert az alapvetően nagyon nyitott, és érdeklődő „amatőr” kis(konyha)kertész számára néhány FB megosztás, vagy végtelenül egysíkú infó teljesen be tud vinni a dzsindzsásba, és jó szándékú monzsárdin legyen a talpán, ha utána ki tudja onnan gazolni.

F. Millet: Férfi kapával 

Pedig a nem felületes megismerés elegye az újdonság varázsával kölcsönösen élvezetes. Kezdő vagy balkonkertészeknek az akadémiai kőbevésettől sokszor eltérő, - csak leírom még egyszer – „szituatív” gondolkodásmód plántálása, nem kezdőknek és általában mindenkinek a különleges és új növények megismerése a siker és élvezet gyümölcsével kecsegtet, de a kudarcot vagy umami ízeket is nagyobb derűvel fogadja a nyitott és kiműveltebb polgár.

 A blog elsődleges célja tehát, hogy elég mély és széleskörű információkat szolgáltasson, főleg különleges, új és elfeledett fajtákról, ehető díszkertekről, nemesítésről, hagyományos, ősi, balkon, ablakfűszer, üvegházi és természetes termelési módszerekről, talajokról, növényvédelemről, beltartalmi  értékekről, egészségügyi és élettani hatásokról, érintsen agrogazdasági, kapcsolódó népesedési, meteorológiai és nem utolsósorban gasztronómiai témákat teljes-szerű összefüggéseikben, néha sült tengerimalaccal és panelkecskével elegyítve. Ki kell ábrándítsak mindenkit, aki azt gondolja, hogy legharcosabb ültetőkapánkat elővéve valami ellen vagy mellett fogom letenni a garast. Nem lesz ilyen, vagy nem nagyon.

Rövid példa, hogyan is gondolkodom: pl. a méltán híres, és minden fajtajegyzékben sok csillaggal, és könnyes szemmel ajánlott „bëzzëg a någymåmi párádicsoma” fajtájú paradicsom és a lábjegyzetekben sok fekete pontokkal és ördögfejecskékkel ábrázolt „holland” fajtájú paradicsom ügyében feltenném a kérdést, hogy a „Golden” és „Idared”, bármilyen fajtajegyzékben valóban szereplő almáknál, mért nem mondja senki, hogy az egyik sárgább, a másik savanyúbb, pedig mindkettő alma? Miért nem érdekel ott senkit a termelési különbség? Magyarán, a paradicsomoknál sem a termelési, hanem a fajtakülönbség a fontos, ugyan úgy, mint a semmi problemát nem okozó paprikáknál, ahol nem mondjuk, hogy „jajj csíp pedig fehér, biztos hormonyos, jajj”, vagy senkinek sem az csal könnyeket a szemébe, hogy egyik hagyma édesebb és más színű, mint a mellette levő társa. Egyetlen különbség van: nincs infónk arról, hogy - minden meggyőződésünk ellenére - a paradicsomnál is csak és kizárólag a fajta a más, és nem biztos, hogy a termelés. Bátran nevessük ki barátainkat és üzletfeleinket, akik ezentúl bármilyen  paradicsomot nosztalgiával emlegetnek, és kérdezzünk rá a fajtájára.                                                                                  

Jos van Riswick: Stilleven met tomaat       

 De hogyan alakulnak, és maradnak meg termesztésben az egyes fajták? Mi befolyásolja a nemesítést? Mi az a fajta, mit jelent a nemesítés? A „holland” miért bizonyos típ. parikat termel? Miért nem termel mézédes tájfajtákat? Miért tűntek el bizonyos fajták, és egyesek miért nincsenek nálunk? Miért csak korlátos elérhető fajtaválasztékunk van pl. almából? Mér' konzervatív a magyar fogyasztó? Miért funkcionális élelmiszer a (fekete) paradicsom? Miért nem termel mindenki BIO-ban? Most akkor kevesebb vizet használjunk, de szárazság van, akkor mi van? Ne használjunk növényvédőszert, és legyünk ekoökopermabionongmo-k, ez rendben de az átállás közben hogyan termeljünk az addigi vásárlóknak? Honnan vesszük a plusz munkaerőt, milyen földeket vonunk be, ha tájvédelem van? Mennyi embert kell ön/ellátni? Miért fontos a hozam? Egyáltalán, mi az, hogy hozam? Ja, juteszembe, mielőtt valaki a legősibb fajta extraBIO karalábéval megtöltött vállról indíthatóst elővenné, fogok beszélni a GMO-ról, és BIO hívő sem tudok lenni teljesen ha nagy összefüggéseiben nézek dolgokat. A „jó lenne” és a „megvalósítható” sok esetben szirénát vijjogtatva ütközik egymással. Itt sajnos nem működik az, hogy sokat mondjuk pölö: "nincs is szárazság vagy kártevő ám!" és a kukorica aszondja, „jéé, télleg nincs is!” :) Ja2, az összeesküvéselméletek sem érdekelnek, ezeket a hozzászólásokban is kéretik mellőzni majd. Dánke :)

A fenti kérdésekből is látszik, hogy ittend aztán mégis minden mindennel összefügg, de az biztos, hogy ez nem hatoscsavar, vagy macimintás kiskanál ami vagy alu vagy réz, vagy van tőkém és piacom, hogy beindítsam a gyártást, vagy nincs, asz' kéc.

                                           "a kertek árnyékos oldalán, nem hullik ölünkbe az ezüstkanál"

A következő részben tehát elsőként azt nézzük, hogyan lesz a kókuszhéjból ezüstkanál, miért történik a nemesítés, nagyjából hogyan zajlik ez a folyamat olyan 6-8000 éve, és hogyan függ össze a termeléssel. A „hasznosságot” legtágabb értelmében jegyezzük meg már most, és egy újabb kérdés: Ki az, aki ki szeretné dobni az A+++ XtraCLEAN mosógépét, és vissza szeretne térni a heti egy egész napot kitevő mosásra, fával melegített pléhlavórban, sajátfőzésű mosószappannal? Násfázni a patakban is ér, sok gyerek, nagy család plusz pont...nem látom a ke-ze-ket. Na de semmi sem véletlen... jövő héten veletek ugyanitt, nemesítés x termelés + kis vásárlói igények és egyéb nyalánkságok! Orevoár!