corn_teosinte.jpgKukorica és nagypapija a Teosinte

Ahhoz, hogy kertészetről egyáltalán beszélünk most és itt és bárhol, ez kellett legelőször és nem más: A megfelelő növények kiválogatása. A téma ma már hatalmas, ide tartozik minden ami nemesítés, GMO, szaporodás, hozam, munkaigény, szaporíthatóság, termeszthetőség, stressztűrés és tsai.

De itt játszik az is, hogy egyes fajok vagy fajták miért szorultak háttérbe az évezredek folyamán a termesztésben. Hogy jobban megértsük mindezt, térjünk vissza a kályhához. De még csak nem is kályha, nem is tábortűz, csak a villámcsapás maradék hője: Képzeljük bele magunkat a még a természetből önellátó gyűjtögető üknagyink idejébe. Mi az, amit szeretnénk? Biztos termés, kevesebb meló, nem akarunk mászkálni naphosszat három bogyó és két gyökér után, sőt, legyen együtt, nagy tömegben a kedvelt növény, és ne rágja le senki más, meraza'enyém (legyen lehetőségem vele tömegtermesztésre, rezisztens legyen.. )

farming1.jpg                                                                                             Ők  Panniék

Ha nem így teszünk, éhezünk, feldobja a pacskert az egész pereputtyom, vagy a keresgélésen kívül másra nem marad idő vagy energia. Mivel ükanyánknál (nevezzük Panninak) nem bizonyítható, hogy tudta volna mi az a plazmid vektor, vagy poliploid nemesítés, ezért gyanítható, hogy válogatásos szelekciót végzett.
A kiválogatási, nemesítési elvek technikától és technológiától függetlenül gyakorlatilag semmit sem változtak az évezredek során, minden növényt (de dísznövényt, ipari növényt, (haszon)állatot ) az igényeinknek és lehetőségeinknek megfelelő kedvezőbb formában szeretnénk látni. A jelenleg is biztos érvényes válogatási és nemesítési elvek tehát tényleg a következőek: biztos hozam, minél nagyobb hozam, stressztűrés (aszály, kártevő..), beltartalom (cukortartalom, szem/gyümölcsnagyság..), feldolgozhatóság, (magozhatóság, feltörhetőség..) szállítható/eltarthatóság. A kérdés most is és akkor is tehát az volt: „S mi tessék rajta?” (méginkább)

/Szakmai olvasóimnak előre szólok, hogy az egyes szakmai leírások és definíciók a vázlatos érthetőséget fogják inkább szolgálni, kis utánaolvasással várhatóan az érdeklődők megfelelő irányú tudásra tehetnek majd ezek alapján szert. /

Génrepülés

Jelenleg 2500-10.000 ehető növényt (fajt) fogyasztunk, ezek nemesített változatai (fajták) száma végtelen. Paradicsomból több mint 400, almából, szilvából, paprikából, tök és dinnyefélékből is 50 és 1000 között van a fajták száma. Csak az elmúlt 30-50 évben, közel 2000 új fajtát regisztráltak, az autoszelekció pedig követhetetlen.

Fajtakialakulásnál, alakításnál nem megyünk nagyon mélyebbre, de néhány alapfogalom:

Az ismert nemzedéknél jobb tulajdonságú utódokat a következő-képpeken érhetünk el:

  • Szelekció: Adott termesztett vagy fellelt növények közül kiválogatjuk a nekünk kedvező színű, ízű, formájú, nagyságú stb. egyedeket, és csak ezeket szaporítjuk tovább, addig, amíg egy kiválóbb, elvárt és stabil fajtát nem kapunk. Így stabil(izált) fajtákat nyerünk, amelyek magját elvetve mindig a nekünk kedvező termés és növény fejlődik (utántermeszthető). A változtathatóság közel véges, mert télen termő szilvát, vagy tövenként tonnaszám termő paprikát nem ismerünk. A kiválogathatóság alapja, hogy (Darwin óta :)) minden élőlény kismértékben változékony, és környezetéhez idomulni képes.

  • Keresztezés: Fajtákat vagy közeli rokon fajokat keresztezünk a jobb nemzedéktulajdonságok reményében

  • Hibridizáció: Két ismert faj/tát ( A01 x A02) keresztezünk, mert tudjuk, hogy az így kapott F1 jelű nemzedékből származó vetőmag (A12) termésének tulajdonságai jobbak/kedvezőbbek a szülőkénél. (sok bóti vetőmagon is láthatjuk az F1 jelölést, ez egy teljesen megszokott, bevett nemesítési eljárás) F1 viszont nem stabil, mert ennek termésmagját újravetve az F2-ben már nem az anyai/apa, vagy nagyanyai/nagyapai kedvező tulajdonságokat kapjuk, hanem valami katyvaszt. Itt a többes és változatos alanyok miatt, valamennyire kitoljuk a szelekciós és keresztezéses nemesíthetőség határait. Szárazságtűrés, munkaigény, speciális szín és alakváltozat, magnélküli változat stb.

Daucus_carota_koehler.jpgSárgarépa, még mint gaz

Éles határvonal a módszerek közé sokszor nem húzható, egyes fajtakialakítás különböző fázisaiban van, hogy mindegyik módszer alkalmazásra kerül.

Fontos „alfogalmak”:

- Tájfajta: automatikus, vagy kisráhatású szelekciós munkával adott tájegységre, mikrokörnyezetre legjobban idomuló fajtakiválás. Általában szedem-magotnyerek-visszavetem-szedem-magotnyerek folyamat végén egy, a mikroklímához és talajhoz adaptálódott gyümölcs/zöldség/gabona/(nyúl/ló) stb. jön létre. (Magyar tájfajták tömegei: Cecei paprika, Nagydobosi sütőtök, szilvák, céklák, gabonák, hagymafélék..)

- Természetes hibridizáció: Egymás közötti szaporodásra képes fajokból új faj/ fajta alakul ki (Káposztafélék, Citrusok...)

- Mesterséges hibridizáció: Egymás között szaporodni képes, vagy nehezen képes fajokból új fajt alakítunk ki (Dinnyék, Szőlő, Uborkák, Paradicsomok, Paprikák, Dísznövények, Ipari növények..)

- ~ Összenyomás: Természetben is előforduló folyamat, (autopoliploid génszerkezet) két fajta növény teljes génstruktúrája önállóan megtalálható az új nemzedékben. (hosszú időtávon a természetben a faj „normál” diploid génstrukturájúnak tekinthető) (Gabonaféléink, Káposzták..)

- Mutáció: Mesterséges vagy természetes eredetű, új vagy részleges de alapvető változás a növény szerkezetében. Mesterségesen lehet kémiai, vagy fizikai (röntgen, ionizációs sugárzás...) (Szilvafélék, Körték..)

- Géntechnológia: Mesterséges idegengén-bevitel a növénybe (Szója, Rizs, Burgonya, Kukorica..)

Kenyérbúza, Bakszakáll

A főleg nagytömegben, vagy nagyon régóta termesztett növényeinknél szinte mindegyik módszerre van példa. Lehet szeretni vagy nemszeretni, de az amerikai származású tökfélék szinte mindegyike, a tömeges gabonáink mindegyike, a citrusfélék kivétel nélkül, a szilva, alma, körte barackféléink, paradicsomaink, paprikáink jó része átesett (akár auto, akár mesterséges) valamilyen változáson. Örvendetes, hogy kismértékben, de az ősi fajták is termesztésben maradtak, hozzáteszem, mi különösen kedveljük őket, amelyik még most is értelmesen használható, vetőmagját is ajánlani szoktuk.

Brassica_oleracea_wild.jpg                                                        Minden Káposzták Elődje

Egészségmorálökofilozófálni elkezdhetünk, de ahhoz, hogy jelenlegi fogyasztásunkat kielégítsük, az ősi
paradicsomfélék, a malomkővel együtt őrlődő, ezért poros lisztet adó búzaős Alakor, a nehezen feldolgozható Köles, a nevetséges magokat hozó kukoricaős Teosinte, a szilvaős Kökény nem lenne képes ellátni eredeti formájában az emberiséget, vagy őrületes földnagyságokon kellene termelnünk élelmiszert az ellátáshoz. (a „mérekkora a fogyasztás akkor,he?” kérdésre talán egy másik cikkünkben térünk ki.) Ezzel azt is megválaszoltuk vázlatosan, hogy miért maradnak egyes fajok és fajták termesztésben, azon kívül, hogy előfordul, egyszerűen elfelejtik őket (Tarlórépa, Feketegyökér, Mángold, Csicsóka, Ligetszépegyökér, Bakszakáll... igaz, ezek egy részénél az ismert helyettesítő növényekkel összevethető hozamprobléma is akad) de javarészt racionális oka van a faj és fajtaváltásnak, ami borzasztóan egyszerű: Jobban megéri termelni, rezisztensebb, egy hektárról többet hoz, biztosabb a termés, nem fagy el, nem kell öntözni annyit, a gastrokultúra része, míg a másik nem, és így tovább. Nem tévedés, a cikk elején, és a végén ezeket a szempontokat többször is elmondtam, nem véletlenül. Egyrészt, a még használható ősi(forma) fajtákat és tájfajtákat igenis kérjük, keressük vetőmagok között, termésüket piacon, boltban áruházban, másrészt, mielőtt hatalmas ívvel és szívvel bármelyik nemesítési módszert bírálnánk, gondoljunk bele, hogy a fajtakialakításra bizony a nemesítőnek jó oka van, igényt elégít ki, kártevőt próbál kiküszöbölni, biztos termést szeretne, mindezt miért? Hogy nekünk, a fogyasztónak mindig, sokszor, olcsón és biztosan, megfelelő minőségben és megszokott formában az asztalára kerüljenek a bármiféle termékek. Sorozatunk következő részében egyes zöldség, gabona és gyümölcsfajokra lebontva megnézzük, milyen ősi, eredeti és milyen nemesített változatok léteznek, akár alig ismert, elfeledett vagy mindennapi növényféleségeink között. Addig is, ha a vasárnapi leveshez répát vagy káposztát veszünk, jussanak eszünkbe a fentebb kitett képek, és széles mosollyal adjunk hálát Panninak, hogy mindig a legjobb, legremekebb termés magjait vetette vissza kis őserdei birtokán!

A bejegyzés trackback címe:

http://monjardin.blog.hu/api/trackback/id/tr24850152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.