Belecsapni a lecsóba

2012.10.06. 13:07

422468_419515401446263_1949280549_n.jpgA következő mondatot mindenki leírja szépen ötvenszer a kis kockás gyakorlófüzetébe. Igen, te is ott hátul, hiába magyarázol! 

„ A mezőgazdaság, élelemtermelés szitua...” Hé, büdös kölke, mustármaggal köpköd! Adjad csak ide, na, Fekete mustár (Brassica nigra), honnan szerezted, mondjad meg szépen, na majd adok én neked! Szóval. Visszatérve a valóság talajára, egy bazi nagy közhellyel kezdem: „A mezőgazdaság, élelemtermelés szituatív és relatív dolog.” Pont, ad definem, ceterum censeo és minden ide tartozó egyébségek. Azért tartom fontosnak ezt máris le és kiszögezni, mert most, hogy a táplálkozás és csatolt részei kezdenek nagy hájpok lenni, rengeteg tévhittel és félelemmel találkozunk a különleges (és akár normál) élelmiszernövények és termelésük bemutatása során. Sokszor megállt a vetőmag zuhanás közben, akkora szamárságokat mondanak teljes mellszélességgel és meggyőzhetetlenül növénybeltartalmakról, új termelési eljárásokról, és újonnan előkerült növénykékről, az érv pedig, hogy a Manci aszonta, a pistimeghüje... aztán, máris kész a zűrzavar. A vitriolos (jó, legyen rézgálicos akkó') hangnem, - a későbbiekben remélem ez egyre világosabb lesz mindenkinek -, azért indokolt, mert az alapvetően nagyon nyitott, és érdeklődő „amatőr” kis(konyha)kertész számára néhány FB megosztás, vagy végtelenül egysíkú infó teljesen be tud vinni a dzsindzsásba, és jó szándékú monzsárdin legyen a talpán, ha utána ki tudja onnan gazolni.

millet-pencil.jpgF. Millet: Férfi kapával 

Pedig a nem felületes megismerés elegye az újdonság varázsával kölcsönösen élvezetes. Kezdő vagy balkonkertészeknek az akadémiai kőbevésettől sokszor eltérő, - csak leírom még egyszer – „szituatív” gondolkodásmód plántálása, nem kezdőknek és általában mindenkinek a különleges és új növények megismerése a siker és élvezet gyümölcsével kecsegtet, de a kudarcot vagy umami ízeket is nagyobb derűvel fogadja a nyitott és kiműveltebb polgár.

 A blog elsődleges célja tehát, hogy elég mély és széleskörű információkat szolgáltasson, főleg különleges, új és elfeledett fajtákról, ehető díszkertekről, nemesítésről, hagyományos, ősi, balkon, ablakfűszer, üvegházi és természetes termelési módszerekről, talajokról, növényvédelemről, beltartalmi  értékekről, egészségügyi és élettani hatásokról, érintsen agrogazdasági, kapcsolódó népesedési, meteorológiai és nem utolsósorban gasztronómiai témákat teljes-szerű összefüggéseikben, néha sült tengerimalaccal és panelkecskével elegyítve. Ki kell ábrándítsak mindenkit, aki azt gondolja, hogy legharcosabb ültetőkapánkat elővéve valami ellen vagy mellett fogom letenni a garast. Nem lesz ilyen, vagy nem nagyon.

Rövid példa, hogyan is gondolkodom: pl. a méltán híres, és minden fajtajegyzékben sok csillaggal, és könnyes szemmel ajánlott „bëzzëg a någymåmi párádicsoma” fajtájú paradicsom és a lábjegyzetekben sok fekete pontokkal és ördögfejecskékkel ábrázolt „holland” fajtájú paradicsom ügyében feltenném a kérdést, hogy a „Golden” és „Idared”, bármilyen fajtajegyzékben valóban szereplő almáknál, mért nem mondja senki, hogy az egyik sárgább, a másik savanyúbb, pedig mindkettő alma? Miért nem érdekel ott senkit a termelési különbség? Magyarán, a paradicsomoknál sem a termelési, hanem a fajtakülönbség a fontos, ugyan úgy, mint a semmi problemát nem okozó paprikáknál, ahol nem mondjuk, hogy „jajj csíp pedig fehér, biztos hormonyos, jajj”, vagy senkinek sem az csal könnyeket a szemébe, hogy egyik hagyma édesebb és más színű, mint a mellette levő társa. Egyetlen különbség van: nincs infónk arról, hogy - minden meggyőződésünk ellenére - a paradicsomnál is csak és kizárólag a fajta a más, és nem biztos, hogy a termelés. Bátran nevessük ki barátainkat és üzletfeleinket, akik ezentúl bármilyen  paradicsomot nosztalgiával emlegetnek, és kérdezzünk rá a fajtájára.                                                                                  

Stillevenmettomaat.josvan riswick_1.jpgJos van Riswick: Stilleven met tomaat       

 De hogyan alakulnak, és maradnak meg termesztésben az egyes fajták? Mi befolyásolja a nemesítést? Mi az a fajta, mit jelent a nemesítés? A „holland” miért bizonyos típ. parikat termel? Miért nem termel mézédes tájfajtákat? Miért tűntek el bizonyos fajták, és egyesek miért nincsenek nálunk? Miért csak korlátos elérhető fajtaválasztékunk van pl. almából? Mér' konzervatív a magyar fogyasztó? Miért funkcionális élelmiszer a (fekete) paradicsom? Miért nem termel mindenki BIO-ban? Most akkor kevesebb vizet használjunk, de szárazság van, akkor mi van? Ne használjunk növényvédőszert, és legyünk ekoökopermabionongmo-k, ez rendben de az átállás közben hogyan termeljünk az addigi vásárlóknak? Honnan vesszük a plusz munkaerőt, milyen földeket vonunk be, ha tájvédelem van? Mennyi embert kell ön/ellátni? Miért fontos a hozam? Egyáltalán, mi az, hogy hozam? Ja, juteszembe, mielőtt valaki a legősibb fajta extraBIO karalábéval megtöltött vállról indíthatóst elővenné, fogok beszélni a GMO-ról, és BIO hívő sem tudok lenni teljesen ha nagy összefüggéseiben nézek dolgokat. A „jó lenne” és a „megvalósítható” sok esetben szirénát vijjogtatva ütközik egymással. Itt sajnos nem működik az, hogy sokat mondjuk pölö: "nincs is szárazság vagy kártevő ám!" és a kukorica aszondja, „jéé, télleg nincs is!” :) Ja2, az összeesküvéselméletek sem érdekelnek, ezeket a hozzászólásokban is kéretik mellőzni majd. Dánke :)

A fenti kérdésekből is látszik, hogy ittend aztán mégis minden mindennel összefügg, de az biztos, hogy ez nem hatoscsavar, vagy macimintás kiskanál ami vagy alu vagy réz, vagy van tőkém és piacom, hogy beindítsam a gyártást, vagy nincs, asz' kéc.

                                           "a kertek árnyékos oldalán, nem hullik ölünkbe az ezüstkanál"

A következő részben tehát elsőként azt nézzük, hogyan lesz a kókuszhéjból ezüstkanál, miért történik a nemesítés, nagyjából hogyan zajlik ez a folyamat olyan 6-8000 éve, és hogyan függ össze a termeléssel. A „hasznosságot” legtágabb értelmében jegyezzük meg már most, és egy újabb kérdés: Ki az, aki ki szeretné dobni az A+++ XtraCLEAN mosógépét, és vissza szeretne térni a heti egy egész napot kitevő mosásra, fával melegített pléhlavórban, sajátfőzésű mosószappannal? Násfázni a patakban is ér, sok gyerek, nagy család plusz pont...nem látom a ke-ze-ket. Na de semmi sem véletlen... jövő héten veletek ugyanitt, nemesítés x termelés + kis vásárlói igények és egyéb nyalánkságok! Orevoár!

A bejegyzés trackback címe:

http://monjardin.blog.hu/api/trackback/id/tr854823022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.